Legfrissebb
Legfrissebb //
Képgyártó dinasztia Székelyudvarhelyen
2007. március 20.
Székelyudvarhely első fényképésze a 19. század végén: Ferenczy Lukács /1876-1903 – Várelő, Árpád u./
Id. Kováts Istvánnal (aki tanítványa, később társa) közösen készített felvételeiken a város előkelőségeit látjuk a 20. század első évtizedeiben /A vizitképek portréi és a nagyméretű üveglemezek megörökítette polgári világ: a Habsburg Monarchia legkeletibb pontja/
Kováts István napfényműterme megalakulásától, a város központjában, a Kossuth Lajos u. 24-ben ma is működik a Kováts fényképészet, ahol 1906-1942-ig idős, ezt követően ifjabb Kováts István fényképészmester dolgozott 1990-ig, jelenleg pedig a család harmadik generációjának tagja, Kováts Árpád várja a megrendelőket.
Id. Kováts István a mesterséget Ferenczy Lukácstól sajátította el, akivel néhány esztendeig közösen vezették az üzletet. A műterem száz éve áll jelenlegi helyén – megőrizve legnagyobbrészt az eredeti negatívokat, berendezéseket, kellékeket. A képanyag időben több mint száz év eseményét fogja át, három generáció szereplőiről, egymástól igen eltérő életviteléről és életlehetőségeiről tudósít.
Miután a műterem a „székelység fővárosában” működött, nemcsak a település, de a vonzáskörzetéhez tartozó falvak (Újszékely, Felső-, Alsóboldogfalva, Kis- és Nagygalambfalva, Désfalva, Agyagfalva, Bögöz, Mogyorós, Mátisfalva, Bikafalva, Miklósfalva, Kányád, Petek, Derzs, Muzsna, Dálya, Daróc, Fenyéd, Küküllőkeményfalva, Zetelaka, Zeteváralja) lakói is itt fényképezkedtek (egyének, családok, vidéki képviselőtestületek, református dalárda tagjai), máskor a fényképészt hívták ki (templomszentelésre, pópa-látogatáskor – közösségi és privát események alkalmaira).
Székelyudvarhelyen élénk és sokszínű kulturális élet zajlott, amelynek id. Kováts István jellegzetes és meghatározó alakja volt. Részt vett minden jelentősebb rendezvényen, megörökítésüket olyannyira fontosnak tartotta, hogy a hétvégi kirándulásokra is mindig magával vitte fényképezőgépét. Így Ferenczy Lukács és az ő jóvoltából ennek a korszaknak polgáriasult városi életmódját, változatos élettereit is rögzítette kamerája (református kollégiumi ünnepségeket, orvosi rendelőket, fürdőhelyeket, a Székely Dalegylet színielőadásait, az Iparos Egylet, Kereskedelmi Társulat rendezvényeit, sportmérkőzéseket). A felvételek azt bizonyítják, hogy a sokat emlegetett „európai” kultúra határai a Kárpátok legkeletibb pontjáig húzódtak. A század második felében más történelmi korszak vette kezdetét: élmunkások, kultúrcsoportok, fogyasztási szövetkezetek által rendezett termékbemutatók, úttörőtáborok rendezvényei láthatók fia, ifjabb Kováts István képein.
A földrajzilag és tematikailag változatos, több tízezer darabot számláló gyűjtemény felvételei a történettudományok különböző területein kutatók számára válhatnak adatforrásokká: egyrészt, mint a magyar nyelvterület legkeletibb pontján élő etnikai csoport történetének vizuális dokumentumai, másrészt, mint egy polgáriasult életformához szervesen kötődő mesterség tárgyi produktumai. Mindkét vonatkozásban újdonságot jelentenek, hiszen a székelység életének képileg alig, vagy egyáltalán nem ismert részleteit ismerhetjük meg, mint ahogy a Kováts-dinasztia tevékenysége (szakmai teljesítményeik) is ismeretlenek a hazai fotótörténetben, boldogulásuk pedig – mint egy-egy professzionális fotográfusi életút az adott, ill. különböző történelmi korszakokban – modell értékű.
A gyűjtemény rendezésére, tudományos feldolgozására eddig nem volt lehetőség, viszont a negatívok mostoha tárolási körülményeiből adódó veszélyeztetettség miatt egyre sürgetőbb lett: a digitális másolatok készítése jó néhány esetben az üveglemezekről levált emulziók megsemmisülés előtti rögzítését tette lehetővé.
A kiállítás és katalógus révén a nagyközönség megismerheti a már jegyzékbe vett, és ebből válogatott képanyagot (a műterem történetének leírásával kiegészítve); ezáltal a tudományos kutatás számára is hozzáférhetővé válhat – mint a kutatás forrása, továbbá tárgya (fotó- ill. helytörténet iránt érdeklődő diákok segítségével az értékmentő munkát szakmai segítséggel és irányítással gyorsítani lehet).
Mindezek hozzásegíthetnek majd ahhoz, hogy a fénykép – amely a 20. századi székely történelem megismerésének nélkülözhetetlen eszköze – a kulturális örökség részévé váljon. Nagy eredmény lenne, ha id.Kováts Istvánt, mint Haáz Rezső méltó kortársát, ifjabb Kováts Istvánt, mint ennek a munkának a folytatóját, s fiait, mint a kollekció tudatos megőrzőit – a kulturális örökség létrehozóiként tartaná majd számon a történelmi emlékezet.
A Pro Professione Alapítvány a képek szkennelési költségeinek támogatásával járult hozzá a gyűjtemény anyagának feltérképezéséhez.
Forrás:
dr. Fogarasi Klára
néprajzkutató – fotótörténész
« Vissza